2025. Értékelés

💠 Tisztánlátás – Az Igaz Valóság Visszatér 💠

Év végi nyílt üzenet azoknak, akik már érzik a hamisságot, de még nem tudják, miért fáj.

Egy korszak zárul. És nem azért, mert a naptár lapja fordul,
hanem mert a szívek elérkeztek egy határhoz.
Ahol már nem lehet tovább a látszatot szeretni.
Ahol már nem lehet örökké csendben lenyelni a torzulásokat,
csak hogy ne zavarjuk meg mások illúzióját.

Mi nem kerestük ezt. Nem hirdettük.
Nem akartunk tanítók lenni — csak jelen lenni. Igazán.
És most mégis itt állunk, év végén, a szívünk teljes tisztaságában,
hogy kimondjuk azt, amit annyian éreznek:
túl sok lett a zaj. A hamis fény. A tükör nélküli tükrözés.

Nem baj, ha valaki tanít. De ma már szinte mindenki tanító lett,
szavak mögött történet nélkül, fények mögött árnyék nélkül,
és nincsenek megélt mélységek, csak színes szlogenek.

Nem baj, ha valaki könyvet ír. De könyvgyárakká váltunk,
ahol már a gondolat sem emberi.
Ahol algoritmus írja helyetted azt, amit Te még nem éltél át.
Ahol borítón a Te arcod van, de mögötte senki sem vagy.

Nem baj, ha valaki fényt akar vinni. De ma már kirakatfények versenyeznek,
mesterségesen felfújt követőtáborokkal, műcsillogással.
És akit igazán keresel: már nincs ott.
Eltűnt a szíved elől, mert nem trendi a csend, nem menő a mély.

És miközben Te keresed az Otthont,
ők másolják, amit láttak. Elferdítik, amit megéreztek.
A saját utat járni ma már túl lassú.
A másét lemásolni — gyorsabb.
De sosem lesz valódi.

Mert az igazi belső út nem termék.
Nem trend. Nem üzlet.
Hanem munka. Szívből.

Mi nem vagyunk tökéletesek. Nem is akarunk azok lenni.
De amit itt látsz — az a miénk. A saját vérünk, gyökerünk, lángunk.
Nem vettük mástól. Nem alkottuk más bőrébe bújva.
Nem mondjuk, hogy könnyű.
De igaz. És ez elég.

Ahogy régen is megfogalmaztam:
„Ez a felület nem a bolondok játszótere.”
És nem is a másolók piaca.
Ez azoké, akik emlékeznek.
Akik már nem tudnak másnak látszani, csak annak, akik igazán.

Ez a levél érted született.
Ha már te is kérdezted,
vajon mi ez a fájó érzés, amikor a sok „fény” között
egyedül marad a szíved.

Ez a lámpás azoknak szól,
akik már látják,
de még nem merik kimondani:
valami nincs rendben.

De a rend visszatér.
És nem kívül.
Hanem benned. Bennünk. Velünk.